Besorolása

Mint a neve is mutatja, az arab nyelv (العربية, al-arabijja) eredetileg az arab nép nyelve. Az arab besorolása a sémi nyelvcsaládon belül vitatott, de valószínűsíthetően a délnyugati ágába tartozik, így legközelebbi rokonai a délarab és az ezekből kialakult etióp nyelvek; elhelyezkedése révén sok északnyugati sémi nyelv - héber, arámi - hatott rá. Hajlító nyelv. A középkori területi hódítások és a Korán terjesztésének jóvoltából a nyelv elterjedt Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában.

Története

Az arab nyelv eredete a Kr. u. 2. századig nyúlik vissza. A szájhagyomány úgy tartja, hogy az arab nyelv Iszmailtól, Ábrahám fiától származik. Az első arab írásos emlékek a 4. századból származnak. Az írásbeliség a 7. századra a nagyobb városokban - így Mekkában és Medinában - meglehetősen elterjedtté vált. Miután Mohamed próféta fellépését követően a vallási és politikai hatalom a Kurays törzs kezébe került, ennek a nyelvváltozatát kanonizálták az arab nyelvészek. Ez szolgált a klasszikus arab nyelv alapjául, amelyet nyelvtani szempontból a pogánykor - Dzsáhilijja - idejéből fennmaradt költemények nyelvezetével egészítettek ki. Az arab nyelv ilyen szempontból kb. a 8. századtól kezdve stabil, változatlan - ez azonban messze van az igazságtól.

Beszélőinek száma

300 millió ember beszéli anyanyelvileg az arabot és több állam nyelve (1995). Második nyelvként, főként az iszlám kapcsán, 700 millióan is beszélik.